A viszcerális fascia szerepe a belső szervek irányításában

A fascia, ez a szövet, amely testünket behálózza, különböző rétegekbe rendeződik, és sokféle funkciót lát el. Az emberi test minden részét összekapcsolja, és biztosítja az integritását. A felületes fascia közvetlenül a bőr alatt helyezkedik el, szerepet játszik a hőszabályozásban és az immunválaszokban. Ezzel szemben a mély fascia az izmok mozgásának koordinálásáért és a testmozgás szabályozásáért felelős.

Ha még mélyebbre ásunk, a fascia kapcsolatba lép a belső szervekkel is. E szövetek olyan módon összekapcsolják a szerveket, hogy azok egységesen működjenek. A fascia működése nem csupán a hormonális és idegi szabályozásra támaszkodik, hanem saját dinamikájával is befolyásolja a testünk működését. A fascia tehát nem csupán passzív támogató, hanem aktív szereplője a testi funkcióknak.

Hol találhatóak a belső szerveink?

Testünk belső szervei öt különböző üregben helyezkednek el: agyi, nyaki, mellkasi, hasi és medencei üregekben. Minden egyes üreg különböző részekből áll, melyek biztosítják a szervek megfelelő elhelyezkedését és védelmét. Az első részt a szervi komponens alkotja, például a medenceüregben a vékony- és vastagbél, a szigmabél és a végbél található. A második rész a vaszkuláris komponens, amely az erekkel és a húgyhólyaggal kapcsolatos, míg a harmadik a mirigyes komponens, ide tartoznak a nemi mirigyek, a prosztata és a méh.

A belső szervek védelmét a fascia garantálja, amely nemcsak a szerveket, hanem az üregek közötti kapcsolatokat is biztosítja. A különböző üregek között kommunikáció zajlik, amelyet a fascia és a kiskapuk révén valósítanak meg. Ez a rendszer lehetővé teszi, hogy a belső szervek és a vázrendszer harmonikusan működjenek együtt, biztosítva a test egységét és funkcióját.

Kapcsolat a belső szervi és mozgásszervi problémák között

A belső szervek működési zavarai és a mozgásszervi problémák közötti kapcsolat sokáig nem volt világos. Gyakran azt tapasztaljuk, hogy ha valaki székrekedéssel küzd, akkor a belgyógyászati vizsgálatok irányába terelődik, míg a mozgásszervi fájdalmakkal rendelkezőket az ortopédiára irányítják. Azonban egyre több kutatás támasztja alá, hogy e két problémakör között szoros összefüggés áll fenn, hiszen a belső szervi panaszokkal küzdő páciensek 40-60%-ánál mozgásszervi problémák is jelentkeznek.

A belső szerveink, mirigyeink és ereink fasciái kétféle típusra bonthatók: a körbeölelő, azaz investing fascia és az eredési, azaz insertional fascia. Ezek a fasciák biztosítják, hogy a szervek a megfelelő helyen és formában helyezkedjenek el az üregekben, olyan módon, mint ahogyan Pókember a hálójával függ egy hídon.

A fasciák tehát nemcsak támogatják a szerveket, hanem szerepet játszanak a mozgás dinamikájában is, így a belső szervek egészségi állapota közvetlen hatással van a mozgásszervi funkciókra.

Viszcerális fascia szerkezete

A fasciák szerkezete két fő típusra osztható, attól függően, hogy milyen funkciót látnak el. A körbeölelő fascia a szervek körül helyezkedik el, és felveszi azok alakját. Ez a fascia rendkívül elasztikus, lehetővé téve a szervek mozgását és motilitását. Ezzel szemben az eredési fascia merevebb, és stabilizálja a szerveket, így biztosítva azok helyben maradását.

Ezen analógiával élve, a híd szerkezete a csontrendszert szimbolizálja, amely az üregeket alkotja, míg a hidat összetartó kábelek a mély fasciák erővonalait képviselik. Az egyes belső szervek működése szorosan összefonódik e fasciák állapotával és rugalmasságával, ezért rendkívül fontos a megfelelő kezelésük.

A belső szervek működésének példájaként a pókember analógiát használva, a mozgás és a belső funkciók közötti kapcsolat még világosabbá válik, hiszen a fasciák szerepe kulcsszerepet játszik e rendszerek megértésében.

Mozgásszervi probléma belső szervi panaszokat okoz

A tartós mozgásszervi problémák, mint például egy régi sérülés, hosszú távon belső szervi tüneteket okozhatnak. Képzeljük el, hogy egy korábbi baleset következtében a boka sérült, és ez a probléma továbbra is fennáll. Az ilyen esetekben a mély fascia megfeszül, amely feszítőerőt gyakorol a fasciahálózatra.

Mivel a belső szerveink is a fascia által felfüggesztve helyezkednek el, a mély fascia feszülése megváltoztatja a beleink helyzetét és mozgását. Még ha a változás csak minimális is, ez hatással lehet a bélműködésre, például székrekedést vagy hasi fájdalmat okozva. A normális mozgás és motilitás (a belek perisztaltikája) megzavarása hosszú távon irritábilis bélszindrómához vezethet.

A feszítés és a belső szervek közötti kapcsolat tehát rendkívül fontos, hiszen a mozgásszervi problémák nemcsak a mozgásra, hanem a belső szervek működésére is hatással vannak.

Bélpanasz mozgásszervi problémát okoz

Az összefüggés fordítva is megfigyelhető: a bélpanaszok, mint például a hasfájás vagy székrekedés, mozgásszervi problémákat generálhatnak. Ha például egy vírusos vagy bakteriális fertőzés miatt a bélfal gyulladásba kerül, a körbeölelő fascia, amely a bél körül helyezkedik el, merevvé válik, feszítve az eredési fasciát.

Ez a feszítés a mozgásszervi rendszerre gyakorolt hatásához hasonlítható, mint amikor Pókember feszíti a hálóját, elmozdítva a híd kábeleit. Ha a belső szervek szenvednek, az közvetlenül hatással van a mély fasciára és a mozgásszervi rendszerre, ami különböző fájdalmakhoz vezethet, például derék- vagy térdfájdalomhoz.

Ezek a megfigyelések hangsúlyozzák, hogy a belső szervek egészsége közvetlen hatással van a mozgásszervi funkciókra, és a gyulladásos állapotok kezelése elengedhetetlen a test teljes egészségének helyreállításához.

Hogyan zajlik a vizsgálat?

A vizsgálat során a páciens anamnézisét részletesen felmérjük, amely magában foglalja a kórelőzmény és a tünetek átbeszélését. Az anamnézis felvétele során az orvos feltérképezi a páciens múltját, hogy megértse, milyen traumák, műtétek vagy balesetek történtek az életében. Ezen kívül fontos a viszcerális panaszok, mint például a fejfájás, émelygés, emésztési zavarok részletes kikérdezése.

A vizsgálat során közösen próbáljuk meg felállítani a hipotézist arról, hogy melyik panasz lehetett a legkorábbi. Például, ha egy nő császármetszéssel szült, majd ezt követően derékfájdalomra panaszkodik, érdemes felderíteni, hogy ezek a tünetek a szülést megelőzően jelentkeztek-e, vagy sem.

Ha a fájdalmak a szülést követően kezdődnek, akkor valószínű, hogy a császármetszés következtében az izom- és fasciarendszer sérült, és ez okozza a problémákat.

Fascia masszázs: Így lehet kezelni egy belső szervet manuális technikával

A terápia során nem közvetlenül a belső szervet, például a méhet fogom kezelni, hanem a hegszövetet és a fasciát, amely felfüggeszti a méhet. Ez a megközelítés közvetett hatást gyakorol a szerv működésére. Ha a páciensnek fejfájása is van, akkor az egész rendszert átvizsgálom és kezelem, figyelve a feszültségekre, amelyek a fasciában találhatók.

A kezelés során dörzsölő és masszázsszerű manuális technikákat alkalmazok, hogy felszabadítsam a feszültségeket a különböző fasciákban. Ezek a technikák célzottan kezelik a hegszövetet és a fasciát, így javítva a belső szervek működését.

„Most már mindent gyógyítotok?”

A fasciák működésének és összefüggéseinek megértése széleskörű lehetőségeket nyújt a holisztikus gyógyítás terén. Bár a leírás alapján úgy tűnhet, hogy a manuálterapeuták minden problémát meg tudnak oldani, fontos hangsúlyozni, hogy a kezelés egyedi és személyre szabott.

A tapasztalat azt mutatja, hogy sok páciens nyitott arra, hogy próbát tegyen a kezeléssel, mivel gyorsan látható eredményt várnak. A megközelítésem nem ígér áltatásokat, hanem tisztán kommunikálom, hogy nem biztos, hogy minden esetben tudok segíteni, de a kezelések során kiderülhet, hogy hol lehet a probléma gyökere.

Az esettanulmányok szerint sokszor meglepő eredmények születnek, amikor a páciensek visszanyerik egészségüket, és a korábban fennálló problémák csökkennek vagy megszűnnek.

Más elméletek

A fenti megközelítés a fasciák működésére épít, de léteznek más iskolák is, mint például Jean Pierre Barral elmélete, amelyek más nézőpontból közelítik meg a belső szervek panaszait. Vannak, akik a belső szervek mobilizálására koncentrálnak, és ennek révén érnek el eredményeket.

Jelenleg nehéz átfogó kísérletekkel alátámasztani a különböző terápiák hatékonyságát, mivel minden páciens más és más problémákkal küzd. A gyakorlatban a személyes tapasztalatok és az esettanulmányok jelentik a legfontosabb információforrást, és bár nem mindenkin tudunk segíteni, de ha tudunk, az gyorsan kiderül.